Az Együttműködő Kommunikációról
A Kompátia – Életkerekítő Játékok célja, hogy Együttműködő Kommunikáció (EMK) szemléletét és eszközeit könnyedén, saját egyéniségünkre szabva tudjuk beépíteni életünkbe.
Több mint 60 országra kiterjedő világszervezet sikerrel használja az EMK-t mediátori feladatokban, a humán erőforrás és a szervezet-fejlesztés, illetve a társadalmi, szociális és gazdasági élet különféle területein.
De mégis mi ez az EMK? Szemlélet, módszer?
Is-is!
Hogyan tudunk úgy beszélni, hogy meghalljanak, és úgy figyelni, hogy beszéljenek hozzánk?
A játékgyűjteményünk alapját képező Együttműködő Kommunikáció (EMK) úgy tartja, hogy az elméletek és tanítások valósággá válása épp ott dől el, hogy miként kommunikálunk egymással, és hogyan tudunk éles helyzetekben kapcsolódni egymáshoz és saját magunkhoz. Rengeteg szófordulat, megszokott reakció emelhet gátat a valódi információ áramlásának, és téríthet el a megértésétől, és önmagunk felvállalásától. Ha megnyilvánulásaink nem a támadást vagy hárítást – védekezést szolgálják, hanem segítenek megnyitni a szívünket és az elménket, segítenek látni, akkor az élet kihívásai közepette is meg tudunk maradni értékeink mellett.
Egy konfliktusos helyzetből az első mozdulat a kiút felé, hogy ösztönös reakciók helyett, megállunk. Nem támadunk tovább, és nem menekülünk, magyarázkodunk. Megállunk, és tudatosítjuk felkavaró helyzetben találtuk magunkat. Ha már megszületik a szándék és az erő is bennünk, hogy építően álljunk hozzá a szituációhoz, akkor a tisztánlátás érdekében érdemes – csakis saját magunknak! – cenzúrázatlanul kimondani azt a meglátásunkat/ítéletünket, ami a legtöbb érzelmet váltja ki bennünk. Marshall B. Rosenberg ezt az önmagunkat vagy másokat vádló szemléletet „sakál”-nak becézte. A „sakál gondoltatok, megnyilvánulások” tudatosítása azért fontos, mert ha azonnal „jók akarunk lenni”, jól akarunk viselkedni, könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk, szőnyeg alá söpörhetjük, elfojthatjuk magunkban a valódi problémát. Így állandó feszültségben élünk, és ezt mások is érzékelik, mert vagy ki-kirobban belőlünk, vagy passzív-agresszióval szűrődik ki a viselkedésünkből. Ha azonban megfogalmazzuk, tudatosítjuk a hibáztató gondolatainkat anélkül, hogy azonosulnánk velük, a konfrontálódásból fejlődés születhet.
Nézzünk egy példát!
„A főnököm/tanárom/gyerekem/apám…, semmibe veszi, amiket mondok!”
Zsigeri reakcióként erre háromféle típusú „válaszunk” lehet: „Üss!/Fuss!/Dermedj le!”
Üss: Támadásba lendülünk, és például így szólalunk meg: Már megint semmibe veszed, amit mondok. Veled nem lehet semmit megbeszélni rendesen. Elképesztően arrogánsan/szemtelenül viselkedsz! Stb.
Fuss: Meghúzzuk magunkat, és szégyenkezünk, visszavonulunk: ilyenkor talán elsőre nem is merünk megszólalni, de a továbbiakban hibásnak gondolva magunkat folyamatosan igyekszünk megfelelni. Ilyen gondolatok jönnek fel bennünk például: “Nem csoda, hogy nem figyelnek rám, összeszedetlen vagyok. Tegnap is elfelejtettem a könyvekért bemenni. Majd ha jól végzem a saját dolgomat, akkor lehetek mások felé elvárással!”
Dermedj le: Ahogy mondani szokták, köpni-nyelni nem tudunk, lebénulunk.
Amikor a téma terítékre került tehát, akkor az EMK 1. lépése szerint, az ítéletemet lefordítom objektív megfigyeléssé. Vagyis, mi az, amit konkrétan láttam vagy hallottam, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy semmibe veszi, amit mondok?
“Elkezdtem beszélni, és közbeszólt/kiment a szobából/felnevetett…”
Talán már érzékelhető is, hogy mennyivel kezelhetőbbnek tűnik a puszta tény, mint a róla alkotott vélemény.
Az EMK 2. lépése, hogy a tények után figyelembe vesszük saját magunkat. Minket hogyan érintett ez a történés? Milyen érzés ébredt bennünk ezt látva/ hallva? Megijedtem? Ingerült lettem? Fájdalmat éreztem? Az önmagammal való együttérzés azt jelenti, hogy kissé eltávolodom az állapottól, hogy ráláthassak, ahelyett, hogy azonosulnék vele. Nem hatalmasodik el rajtam az ingerültség, vagy épp a félelem mondjuk, hanem látom, hogy most félek. Nem hárítom vagy tagadom, hanem megértéssel és elfogadással nézem ezt, és közben elkezdek tudni nyitni afelé, hogy mire volna szükségem ebben a helyzetben?
Az EMK 3. lépése tehát, azt meglátni, hogy mi hozna megkönnyebbülést, energiát most számomra? Az EMK ugyanis azt hirdeti, hogy a bennünk fellobbanó kellemetlen, vagy kellemes érzések gyökerében mindig a szükségleteink állnak: Azért érezzük magunkat „jól, vagy rosszul” mert valami, érték, erőforrás vagy más néven szükséglet, ami fontos számunkra teljesült azáltal, ami történt, vagy épp hiányt szenvedünk benne. Ha pl. amikor elkezdtem beszélni a főnököm közbeszólt, és bennem megjelent egy felháborodás, ingerültség, akkor elképzelhető, hogy kölcsönös tiszteletre, figyelembevételre van szükségem, amikor vele tárgyalok. Ha szorongás, félelem ébredt bennem, akkor előfordulhat, hogy bizalomra, biztonságérzetre, nyugodt légkörre van szükségem. Ha valóban megtaláltam a szükségletet, az aktuális erőforrásomat, azt abból is tudhatom, hogy már javul a közérzetem. Talán mélyebb levegőt tudok venni, sóhajtok egyet, kiegyenesedek, tehát akár rögtön fizikailag érzem a változást a testemben is.
Az EMK 4. lépése: Amikor már tudom, mi fontos nekem, és át is hangoltam magam a feszültségből egy bizakodóbb állapotba, akkor következhet a kérés vagy kérdés. Vagyis átgondolom, hogy konkrétan ki és mit tehet az adott helyzetben, hogy ezt a szükségletet – az iménti példa szerint a kölcsönös tiszteletet, figyelembevételt vagy a bizalmat – az adott élethelyzetben is meg tudjam élni. pl.: A délelőtti megbeszélésen végig szerettem volna vezetni egy gondolatot, de mielőtt befejeztem volna, te is belefogtál egy mondatba. (objektív megfigyelés) Feszültség (érzés) maradt bennem, szeretnék biztos lenni benne, hogy egy egyeztetésen lehetőség van kölcsönösen meghallgatni egymást (szükséglet). Így nagyobb biztonságban (szükséglet) érezném magam, bizalommal (szükséglet) tudnék részt venni ilyen nehezebb témák megtárgyalásában is. Kérlek, mondd el, a héten mikor alkalmas egy negyed órát szánnod rá, hogy meghallgasd, amit szeretném, ha tudnál még a … ügyről? (kérés)
A módszer megalkotója
Dr. Marshall B. Rosenberg, amerikai származású pszichológus (1934 – 2015), „Nonviolent, Compassionate Communication” (Erőszakmentes, Együttérző Kommunikáció) néven fejlesztette ki az az 1960-as években.
Magyar nyelven is megjelent sikerkönyvei „A szavak ablakok vagy falak” 2001 Agykontroll Kft, „Így is lehet nevelni és tanítani” 2005, Agykontroll Kft. Ajánljuk még az „Útikalauz az Együttműködő Erőszakmentes Kommunikációhoz” című könyvünket (Seal- Hungary 2012) és más kapcsolódó kiadványokat, melyekről a Kompátiában találtok listát.
EMK APP magyar, angol, bolgár, román, spanyol nyelveken: Szeretettel ajánljuk az applikációnkat is, melyen bármikor kikeresheted az érzés- és erőforrás listából a legjellemzőbbeket egy éles helyzetben. Társaddá válhat ez a mindig kéznél lévő eszköz, hogy jelen tudj lenni, egyensúlyba kerülni, amikor elragadnának szélsőséges gondolatok és érzések. A “jegyzet” oldalt használhatod a “sakál-gondolataid” feltárására is, majd a letisztult felismeréseidet akár el is tudod küldeni emailben, akinek szeretnéd: https://emkapp.wixsite.com/emkapp
